Kedd.
A mai napomról csak már mondatban írók beszámolót, mert semmi említésre méltó nincs benne. Reggel édesanyám ígéretét betartva korán keltett. Én is szeretlek anyu. Ma is 'közmunkára' voltam fogva. Igyekszek itthon mindenbe segíteni, de sajnos így is hallgatom, hogy nem segítek eleget. Kezdem megunni. Nonstop itthon robotolás és ha 2 óra kimenőt kérek én vagyok a pofátlan. Pedig 2 órában finoman fogalmazva lófaszt se lehet alkotni. Fuck logic. Ezeket a kósza gondolatokat félre rakva reggel 10kor már cserepet pakoltam az állásra. Egy körömmel kevesebb, de kit érdekel tökös csajok vagyunk mi. Igaz az álláson egy Peter.ös szisszenést elengedtem, majd folytattam a munkát. Nem tudom. kevés ilyen lány akad a mai világba. Ismerek egyet kinek neve Bötti, de sokat nem. Akinek nem inge, ne vegye magára. Bocsánat, ha valaki nem bírja a dumámat, ami tele van őszinte, de kegyetlen szavakkal. Így neveltek. Ereimben alföldi vér is csorog. Látszik is. Anyu ilyen, ügye bár aki ízig vérig alföldi. Kívülről full apu vagyok, belülről anyu. Ezekre a tulajdonságokra nagyon is büszke vagyok. A pics, megint elkalandoztam az eredeti témától. Délig pakoltuk azokat a szar cserepeket, majd fél 1kor az én érett barátom benyögi, hogy felmondott. 10ig elszámoltam majd higgadtan megírtam neki, hogy megint mi a baja. Míg Johi baba aludt Babánál filmet néztünk majd jöttünk dolgozni. Nap ezek után futkosó üzemmódra kapcsoltunk. Hol náluk nyírtunk füvet, hol nálunk. Szóval ma se kell elaltatni, de gondoltam írok így este felé. Na, a mai napomról ennyit. Igazándiból mára meglepetést tartogatok, hogy megértsétek miért is ez a neve a blogomnak. Előbb itt van pár mai alkotásom.:
És a mai témához érkeztünk: DEPRESSZIÓ.
2 éve költöztünk ide Kfára. Előtte sikerült beilleszkednem Szalókra. Nagyon megviselt a költözés. Akkor kezdtem tisztán látni dolgokat, akkor lettem az aki most vagyok. Egy 13 éves lány aki úgy néz ki, úgy viselkedik, úgy gondolkodik, mint egy 16 éves hölgyemény. Családi,anyagai és még sok probléma miatt muszáj volt hamar felnőnöm. Nekem 1 éves koromig voltak szüleim, megszületett Ráhel én megszűntem létezni, amit most már értek, de egy taknyos 5 éves, hogyan dolgozza fel, hogy el van hanyagolva a húga miatt? Bántottam a húgom, bevallom. Erre nem vagyok büszke. Szívem mélyén Őt hibáztattam, hogy el lettem felejtve, de tudtam közben, hogy nem Ő tehet róla. Igazából senki se tehet róla. Depresszióra vissza téve. Ebből kifolyólag most, hogy Johi is belépett az életünkbe még szarabb volt. Költözéskor Már fél éves volt a Johi azt hiszem. Passzolom ezt. Nem engedtem közel magamhoz SENKIT. Még a szüleimet se. Csendes voltam. És zenén éltem. Suliba meg 6.fél éve után nagy pofám lett. Akkor szoktattak rá a cigire. Azt hittem az a helyes út, de ha most jobban megnézem...csak a rossz társaság, konkrétabban rossz legjobb barátnő kevert bele. És jött a kéz karcolgatás, majd a vagdosás. Ezekre se vagyok büszke. 2 éven keresztül mind kettő káros dolgot csinálom. A vágdosás az én függőségem. Kevés dologra tudok rászokni, de a vagdosás maga a szenvedélyem. Megkönnyebbültem tőle. Az a fájdalom. Jobb ha kint fáj, mint bent. Úgy tartja a mondás, hogy egy karcolással kezdődik, egyre egyre mélyebben, majd később mindennek vége. MINDENNEK. 2012.ben egy lépésnyire se mentem ki a házból. Nem jártam el itthonról max cigizni, de komolyan. A demofóbiám olyan szinten erős lett, hogy boltba nem mertem le menni egyedül. Féltem, rettegtem. Azt nem tudom mitől, de attól nagyon. Később lett mitől tartanom. Van egy helyi nem napon barnult gyerek aki többször el akart lopni. Na, meg a helyi pedofil aki már úgy szint próbálkozott. Kihagytam a falu látogatást. Igaz idővel minden jóra fordult, mert sok emberrel megismerkedtem. Akiket nagyon szeretek. Vannak mindenki életében rosszabb hetek, hónapok, évek. Van, hogy minden very happy körülöttem még is depressziós vagyok. Evan. A cigiről leszoktam decemberbe, erre újra szívnom kell az a rossz ízű büdös bagót, hogy a vagdosással le álljak. Valamit valamiért.
Nem régiben jött rám ez a szar, nem kívánom senkinek. Már minden változott 2 év alatt, de ez a név illet rá legjobban a blogomra, hisz ha teszik, ha nem az vagyok én. A címből minden kiderül. Hoztam pár képet ezzel kapcsolatban is.
Szerintem én mára ennyi voltam. Nagy kérésem nincs, de egy két kommentet dobhatnátok alá, hogy így jó,, vagy mit csináljak még mert ahogy érzem a válaszokból van benne lehetőség, hogy én magam is büszke legyek rá, de most jelenleg a WC.n húznám le. Ja, a densing miatt panaszkodtatok. Azt majd megalkotom valahogy. Idővel mindent emberek, ídővel, de most meghalni sincs időm, hogy csináljuk a féltetőt. Na, további szép estét vagy szép álmokat egyéntől függ. Sziasztok! Köszzönök mindent nektek, meg Böttikémnek! Meg Babának, hogy ennyit segít nekem!<3 Szeretés vagyon!<3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése