2014.07.14.

Hétfő.

M a volt az a reggel amikor 12 óráig tudtam volna aludni, ha az a volna nem lett volna ott. Tegnap meg lett beszélve anyuféle nagyszüleimmel, hogy dél körül jönnek értünk és megyünk "strandra" Mesteribe. Fél 11 fele betoppantak és felkeltettek az édes kis álmomból. Kipattantam az ágyból üdvözöltem a mamáékat átöltöztem valami strandi ruhába majd összeszedtem az odaillő cuccokat.:

-1 db törülköző

-1 db naptej (feleslegesen mondjuk, mert én csak barnulok.)

-1 pár papucs

-tiszta fehérnemű 

-drágaságom (fejesem)

-kaja

.pénztálca

Napszemüveg a fejemre és mehetünk is.

Elindultunk. Papám telefonján ment a GPS. Ami nagyon huncut dolgokat mondott.

-Rosszcsont, sokkal mész!-mondta nyájasan a készülék.

-Igen? Bassz le egy pofont a taknyosának!-válaszolt az én imádott nagyapám.

Imádom a szövegét, de szív beteg nem sok van neki hátra amivel Ő is tisztában van. Ma is. Csak két beszélgetés maradt meg nagyon bennem, de ezektől is rendesen könnybe csordul két boci szemem.

-Apád, legyél már picikét komolyabb!-mondja mamám.

-Minek erre a kis időre már..-nevetve válaszolt rá.

*strandon, ami igazából egy kis fürdő*

-A büdös bagó!

-Hadd szívjam, ha egyszer az orvosok is mondták, hogy meg fogok halni-úgy szint nevetve és boldogan teli élettel válaszolt.

 Más említésre méltó nem történt a strandon. Csak baszott drága volt minden és majd nem megtéptem a fagyis csajt. Fél gombócot adott 170.-ft.ért. Meg a kurva anyád. Nem smucigságból, de olyan gondosan levakarta azt az egy gombóc felet. Ha még kértünk volna egy 5. adagot tuti átnyúlok érte és feldugom neki a szaros kis adagját. *nyugalom Rebeka, nyugalom* ez járt a fejemben egész végig. nagy mákja volt a kis ribancnak, hogy tudok 100ig számolni. Régen nem ment ezért álltam mindig a szönyeg szélén lila foltal szépítve arcomat.

Ő itt a húgom. Ráhel. Kibaszott szép lány. Nyugalom, nem sír csak mindig nyitva tartja a szemét a víz alatt. Gyógyvízbe ez nagyon cuki tud lenni. Fejünket ne tessék nézni. Enyhén pirosak lettünk. 5 órás strand után még szép.

Selfie.zünk a strandon. Tudják meg, hogy milyen faszák vagyunk. Yep. Igen, ilyenkor igen jót érzek. Vannak ilyen pillanataim.

Oh, még így is. Királyság van bitchek. meg swagság. meg yolo. meg minden Szent szar. *bocsi, ha rád hoztam a frászt*

Ez a mai kedvenc képem. (imádok fényképezni) Nem tudom miért, de nagyon tetszik. Számomra a szabadságot jelenti. Igaz, tudom, hogy nincs szabadság, mert mindig függünk valamitől. Mi emberek rengetek dologtól függünk. Függünk a víztől, ételtől, más emberektől, rokonoktól, levegőtől, időjárástól, az időtől, programoktól, tárgyaktól és sorolhatnám napokig, de a lényegen nem változtat. Mi mindig függünk. Osztály főnökömmel arról beszéltünk, hogy talán a kis babák nem függenek semmitől, de szerintem ez se igaz, hisz Ők is táplálkoznak isznak. Erről ennyit. Ma még leszek szóval nem köszönök el, hisz ma lesz egy meglepetés fejezetem. Amit megígértem a táborról való beszámólóm. Köszönöm azoknak akik ezt is elolvasták.:)<3